Etetők és itatók

Az etetők és itatók a kereskedelemben megfelelő minőségben beszerezhetőek. Az etetővel szembeni legfontosabb követelmény, hogy ne legyenek olyan sarkai, ahol megbújik a takarmány és megromolhat, ne legyen feldönthető, ne kaparja ki a takarmányt belőle a tyúk és ne is piszkítson bele. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a tetején kifeszített dróttal megakadályozzuk a kaparást és azt, hogy mint egy ülőrúdra rátelepedjenek a tyúkok.

Az itató is jól tisztántartható és könnyen kezelhető legyen. A baromfiak részére a gyógyszereket és vitaminokat az ivóvízben célszerű adagolni, ennek a szempontnak is meg kell tehát felelnie az itatónak.

Takarmányozás

A takarmányozás az állattartás legfontosabb eleme. Legegyszerűbb és legbiztonságosabb, ha az állat fajának és hasznosítási irányának megfelelő gyári keveréktakarmányt etetünk, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy hozzájut minden olyan fontos elemhez, amire szüksége van. Viszont a kerti melléktermékek jelenléte arra csábít bennünket - jogosa n - hogy hasznosítsuk ezeket állatainkkal. Ráadásul a szemes eleséget jól lehet tárolni, egyszerűbb megvásárolni, nincs szavatossági ideje, mint a tápnak. Tehát nagyon is érthető az a törekvés, hogy a tápot kisebb-nagyobb mértékben szemes eleséggel és konyhai, kerti hulladékkal kiváltsuk. Itt azonban rögtön ránk hárul a felelősség, hogy olyan takarmányokhoz juttassuk az állatot, amelyben megtalálja az életfenntartáshoz és a termeléshez szükséges táplálóanyagokat. Ahhoz, hogy ennek megfeleljünk képzett takarmányosnak kellene lennünk, s e fejezet keretein is túllépne a szükséges ismeretek leírása. Ezért inkább azt ajánljuk, próbáljunk beszerezni koncentrátumokat, s azt a rajta szerepelő erőírásnak megfelelően hígítsuk szemestakarmánnyal, ha pedig nem jutunk koncentrátumhoz, akkor kínáljunk minél változatosabb takarmányokat állatainknak, és ügyeljünk arra, hogy a termelő tyúkok előtt mindig álljon Futor nevű mészkiegészítő, vagy legalább közönséges kőpor.